Drága a Pásztor szívének
Himnuszok, 142
1. Drága a Pásztor szívénekNyájának minden juha;Drága az Ő szeretete,Drágább, mint a színarany.Drága a Pásztor szívénekAz elveszett bárány is;Elmegy Ő érte a hegyre,Ha kell, a mély völgybe is.
Étlen–szomjan tévelyegnek,Reszketve a pusztában.Sietve megmenti őketVisszahozva nyájába.
2. Drága a Pásztor szívénekNyája minden báránya.Eltévedt néhány a nyájtól,Étlen–szomjan, átfázva.Nézd, keres már a Jó Pásztor;Elveszett bárányt kutat,Akiért nagy árat adott –Örömmel hozza vissza.
Étlen–szomjan tévelyegnek,Reszketve a pusztában.Sietve megmenti őketVisszahozva nyájába.
3. Drága a Pásztor szívénekA „kilencvenkilenc” mind.Drága a tévelygő egy is,Árván a pusztában, kint.Halld, Ő könyörögve szólít,Gyengéden esedezik:„Keresd meg az elveszettet,Távol a karámtól, kinn!”
Étlen–szomjan tévelyegnek,Reszketve a pusztában.Sietve megmenti őketVisszahozva nyájába.
4. Zöld legelők hívogatnak,Édes vizük oly csendes.Urunk, boldogan ezt mondjuk:„Megtesszük, áldott Mester!Tégy minket hű pásztorokká,Adj igaz szeretetet;Küldj ki a pusztába minketKeresni, ki elveszett.”
Étlen–szomjan tévelyegnek,Reszketve a pusztában.Sietve megmentjük őketVisszahozva nyájába.