1. Ti, Izráel elderei, gyertek velem,Keressük most meg az igaz lelkeket –Sivár pusztában, hegyek közt vagy tengeren –És hozzuk el őket Sion földjére!
Ó, Babilon, ó, Babilon, végleg elhagyunk,Hogy Efraim hegyei közt lakhassunk.
2. Az aratás nagy, míg a munkás oly kevés,De egyesülve dolgunk nem lesz nehéz.A konkolytól elválasztjuk majd a búzát,Hogy levethesse fájdalmas rabságát.
Ó, Babilon, ó, Babilon, végleg elhagyunk,Hogy Efraim hegyei közt lakhassunk.
3. Meglátogatjuk a szegényt, az éhezőt,A keservesen sírót és szenvedőt.Sionra mutatva vigasztaljuk őket –Ott majd örökké boldogan élhetnek.
Ó, Babilon, ó, Babilon, végleg elhagyunk,Hogy Efraim hegyei közt lakhassunk.