Himnuszok, no. 182
Én jó Atyám

1. Én jó Atyám, ki odafenn A fenséges mennyben élsz, Visszatérek-e majd Hozzád, S láthatom arcod fényét? Szent hajlékod egykor tényleg A lelkem otthona volt? Mint gyermeked Veled éltem, És Te voltál tanítóm?

2. Bölcs és dicső terved szerint Küldtél a földre, Atyám. Búcsút vettem, majd átléptem A felejtés fátyolán. Néha mégis tisztán érzem, Hogy nem idetartozom, Valami azt súgja nékem, Nem itt van az otthonom.

3. Lelked által megtanultam, Hogy Atyámnak hívjalak, De hogy miért, azt a tudás Kulcsa nélkül nem tudtam. Most már értem: Te vagy Atyám, Kivel a mennyben éltem, És a szívem azt is tudja, Hogy Anyám is van ott fenn.

4. Mikor földi erőm elhagy, És a testem megpihen, Visszatérek-e Hozzátok, Mennyei szüleimhez? Ha már mindent elvégeztem, Amiért leküldtetek, Engedjétek, hogy majd újra Együtt éljek Veletek!