1. Ó, Megváltónk, fejeden Töviskorona van, Alázattal viseled A kínzó fájdalmat; A katonák nevetnek, Ecettel itatnak, És keresztre szegeznek, Királyok Királya.
2. Nincs oly szelíd teremtmény, Sem oly bűnös lélek, Akit ne váltana meg Igaz szereteted. Az áruló barátnak Kinyújtod a kezed, S azoknak, kik megölnek, Lám, megkegyelmezel.
3. A halált ím legyőzte A szent áldozatod; Kegyelmed így betölti Az egész világot. Sátán nem árthat nékünk, Bár hosszú még a harc; A haláltól nem félünk, Mert élünk Általad.
4. Szent neved legyen áldott, Ó, mindenség Ura! Értünk volt kínhalálod És minden fájdalmad. Az Atya küldött hozzánk, Hogy megválts bennünket. Ó, Te vagy a Messiás, Hőn szeretünk Téged!