Az evangélium fényét

1. Az evangélium fényét Bárki megérezheti, És aki másokat megbánt, Jaj annak, ha ezt teszi! Ne ítélj, hogy ne ítéltess, Jézus tanácsolta ezt; Amilyen mértékkel mértek, Néktek is majd úgy mérnek.

Áldott Jézus, vezess vissza Mennyei otthonunkba, Hol majd Téged dicsőítünk Együtt az angyalokkal.

2. Alázatra intett Jézus, Mert csak Ő ítélkezhet; Hogy tiszták és szentek legyünk, Mindenkit szeretnünk kell. Állandó munkát igényel A hű engedelmesség; Ha szeretet él szívünkben, Megtesszük, mit Urunk kér.

Áldott Jézus, vezess vissza Mennyei otthonunkba, Hol majd Téged dicsőítünk Együtt az angyalokkal.

3. Egyszer azt mondtam: „Barátom, Szálka van a szemedben. Hogyha te a testvérem vagy, Hadd vegyem ki belőle!” És csak később vettem észre, Én sem láthattam tisztán: Szégyenkezve fedeztem fel Szememben a gerendát.

Áldott Jézus, vezess vissza Mennyei otthonunkba, Hol majd Téged dicsőítünk Együtt az angyalokkal.

4. Ha szeretem a testvérem, És a szálkát kihúznám, Akkor felragyog előttem Fényesen az igazság: Eddig gyakran megfeddtem mást Egy apró kis szálkáért; Jaj, bárcsak saját gerendám Könnyeim eltörölnék!

Áldott Jézus, vezess vissza Mennyei otthonunkba, Hol majd Téged dicsőítünk Együtt az angyalokkal.

5. A szeretet meggyógyíthat, Tisztánlátást csak ez ad. Testvérem hibáját látva Nem mindig volt igazam. Jézus szeretete átjár, S nem lesz többé ily hibám; Mert semmiség egy kis szálka, Hisz látom a gerendám.

Áldott Jézus, vezess vissza Mennyei otthonunkba, Hol majd Téged dicsőítünk Együtt az angyalokkal.