Ti, Izráel elderei

1. Ti, Izráel elderei, gyertek velem, Keressük most meg az igaz lelkeket – Sivár pusztában, hegyek közt vagy tengeren – És hozzuk el őket Sion földjére!

Ó, Babilon, ó, Babilon, végleg elhagyunk, Hogy Efraim hegyei közt lakhassunk.

2. Az aratás nagy, míg a munkás oly kevés, De egyesülve dolgunk nem lesz nehéz. A konkolytól elválasztjuk majd a búzát, Hogy levethesse fájdalmas rabságát.

Ó, Babilon, ó, Babilon, végleg elhagyunk, Hogy Efraim hegyei közt lakhassunk.

3. Meglátogatjuk a szegényt, az éhezőt, A keservesen sírót és szenvedőt. Sionra mutatva vigasztaljuk őket – Ott majd örökké boldogan élhetnek.

Ó, Babilon, ó, Babilon, végleg elhagyunk, Hogy Efraim hegyei közt lakhassunk.