1. „Adj! – szólt a kis patak. –
    Mindig adj, mindig adj!
    Adj! – szólt a kis patak,
    Míg a hegyről leszaladt. –
    Bár kicsi vagyok, de kizöldül
    A fű, ahol jártam.”
  
  
    Énekelve egész nap:
    „Mindig adj, ó, mindig adj!”
    Énekelve egész nap:
    „Adj, mindig, csak adj!”
  
 
  
    2. „Adj! – szólt a kis eső. –
    Mindig adj, mindig adj!
    Adj! – szólt a kis eső,
    A virágra ráhullva. –
    Felfrissítem gyenge szirmodat,
    Erőt kapsz majd általam.”
  
  
    Énekelve egész nap:
    „Mindig adj, ó, mindig adj!”
    Énekelve egész nap:
    „Adj, mindig, csak adj!”
  
 
  
    3. Adj, ahogy Jézus ad.
    Mindig adj, mindig adj!
    Adj, ahogy Jézus ad.
    Valamit mindig adhatsz.
    Mint az eső és a kis patak,
    Te is szolgálj másokat!
    
  
  
    Énekelve egész nap:
    „Mindig adj, ó, mindig adj!”
    Énekelve egész nap:
    „Adj, mindig, csak adj!”
  
 
                   
                  
                  
                
                
                
                  Szöveg: Fanny J. Crosby, 1820–1915
Zene: William B. Bradbury, 1816–1868. Feld. © 1989 IRI