1. „Adj! – szólt a kis patak. –
Mindig adj, mindig adj!
Adj! – szólt a kis patak,
Míg a hegyről leszaladt. –
Bár kicsi vagyok, de kizöldül
A fű, ahol jártam.”
Énekelve egész nap:
„Mindig adj, ó, mindig adj!”
Énekelve egész nap:
„Adj, mindig, csak adj!”
2. „Adj! – szólt a kis eső. –
Mindig adj, mindig adj!
Adj! – szólt a kis eső,
A virágra ráhullva. –
Felfrissítem gyenge szirmodat,
Erőt kapsz majd általam.”
Énekelve egész nap:
„Mindig adj, ó, mindig adj!”
Énekelve egész nap:
„Adj, mindig, csak adj!”
3. Adj, ahogy Jézus ad.
Mindig adj, mindig adj!
Adj, ahogy Jézus ad.
Valamit mindig adhatsz.
Mint az eső és a kis patak,
Te is szolgálj másokat!
Énekelve egész nap:
„Mindig adj, ó, mindig adj!”
Énekelve egész nap:
„Adj, mindig, csak adj!”
Szöveg: Fanny J. Crosby, 1820–1915
Zene: William B. Bradbury, 1816–1868. Feld. © 1989 IRI