1. Az evangélium fényétBárki megérezheti,És aki másokat megbánt,Jaj annak, ha ezt teszi!Ne ítélj, hogy ne ítéltess,Jézus tanácsolta ezt;Amilyen mértékkel mértek,Néktek is majd úgy mérnek.
Áldott Jézus, vezess visszaMennyei otthonunkba,Hol majd Téged dicsőítünkEgyütt az angyalokkal.
2. Alázatra intett Jézus,Mert csak Ő ítélkezhet;Hogy tiszták és szentek legyünk,Mindenkit szeretnünk kell.Állandó munkát igényelA hű engedelmesség;Ha szeretet él szívünkben,Megtesszük, mit Urunk kér.
Áldott Jézus, vezess visszaMennyei otthonunkba,Hol majd Téged dicsőítünkEgyütt az angyalokkal.
3. Egyszer azt mondtam: „Barátom,Szálka van a szemedben.Hogyha te a testvérem vagy,Hadd vegyem ki belőle!”És csak később vettem észre,Én sem láthattam tisztán:Szégyenkezve fedeztem felSzememben a gerendát.
Áldott Jézus, vezess visszaMennyei otthonunkba,Hol majd Téged dicsőítünkEgyütt az angyalokkal.
4. Ha szeretem a testvérem,És a szálkát kihúznám,Akkor felragyog előttemFényesen az igazság:Eddig gyakran megfeddtem mástEgy apró kis szálkáért;Jaj, bárcsak saját gerendámKönnyeim eltörölnék!
Áldott Jézus, vezess visszaMennyei otthonunkba,Hol majd Téged dicsőítünkEgyütt az angyalokkal.
5. A szeretet meggyógyíthat,Tisztánlátást csak ez ad.Testvérem hibáját látvaNem mindig volt igazam.Jézus szeretete átjár,S nem lesz többé ily hibám;Mert semmiség egy kis szálka,Hisz látom a gerendám.
Áldott Jézus, vezess visszaMennyei otthonunkba,Hol majd Téged dicsőítünkEgyütt az angyalokkal.
Szöveg: Eliza R. Snow, 1807–1887; refrén: M. E. Abbey
Zene: Charles Davis Tillman, 1861–1943