Ó, Mester, a vihar tombol

1. Ó, Mester, a vihar tombol, A víz a magasba csap, A sötét mindent beárnyékol, Elrejti fényét a nap! Alszol, Uram, és nem látod, Hogy itt elpusztulunk? A víz elsodort minket a parttól – Ó, segíts, mert meghalunk!

A szél és a víz enged szavának: „Légy nyugodt!” Tomboljon vihar a tengeren, És támadjon démon vagy bármily sereg, A hajót nincs víz, ami elnyelje, Mert ott pihen mindenek Mestere. És mind megtartja e parancsot: „Légy nyugodt, légy nyugodt!” És mind megtartja e parancsot: „Ó, légy nyugodt!”

2. Ó, Mester, úgy fáj a lelkem, Leborulok Előtted. Zavart és szomorú a szívem, Imádkozom, ó, ments meg! Bűn és fájdalom söpörnek Végig a lelkemen; Érzem, elveszek! Nincs már reményem. Ó, siess, ments meg engem!

A szél és a víz enged szavának: „Légy nyugodt!” Tomboljon vihar a tengeren, És támadjon démon vagy bármily sereg, A hajót nincs víz, ami elnyelje, Mert ott pihen mindenek Mestere. És mind megtartja e parancsot: „Légy nyugodt, légy nyugodt!” És mind megtartja e parancsot: „Ó, légy nyugodt!”

3. A félelemnek már vége, Minden békésen pihen. A víz tükrén napsugár csillog, És mosolyog rám a menny. Maradj, ó, áldott Megváltó, Ne hagyj el sohasem; Ha velem vagy, elérem a partot, S boldogan megpihenek.

A szél és a víz enged szavának: „Légy nyugodt!” Tomboljon vihar a tengeren, És támadjon démon vagy bármily sereg, A hajót nincs víz, ami elnyelje, Mert ott pihen mindenek Mestere. És mind megtartja e parancsot: „Légy nyugodt, légy nyugodt!” És mind megtartja e parancsot: „Ó, légy nyugodt!”