1. Ó, Mester, a vihar tombol,
A víz a magasba csap,
A sötét mindent beárnyékol,
Elrejti fényét a nap!
Alszol, Uram, és nem látod,
Hogy itt elpusztulunk?
A víz elsodort minket a parttól –
Ó, segíts, mert meghalunk!
A szél és a víz enged szavának:
„Légy nyugodt!”
Tomboljon vihar a tengeren,
És támadjon démon vagy bármily sereg,
A hajót nincs víz, ami elnyelje,
Mert ott pihen mindenek Mestere.
És mind megtartja e parancsot:
„Légy nyugodt, légy nyugodt!”
És mind megtartja e parancsot:
„Ó, légy nyugodt!”
2. Ó, Mester, úgy fáj a lelkem,
Leborulok Előtted.
Zavart és szomorú a szívem,
Imádkozom, ó, ments meg!
Bűn és fájdalom söpörnek
Végig a lelkemen;
Érzem, elveszek! Nincs már reményem.
Ó, siess, ments meg engem!
A szél és a víz enged szavának:
„Légy nyugodt!”
Tomboljon vihar a tengeren,
És támadjon démon vagy bármily sereg,
A hajót nincs víz, ami elnyelje,
Mert ott pihen mindenek Mestere.
És mind megtartja e parancsot:
„Légy nyugodt, légy nyugodt!”
És mind megtartja e parancsot:
„Ó, légy nyugodt!”
3. A félelemnek már vége,
Minden békésen pihen.
A víz tükrén napsugár csillog,
És mosolyog rám a menny.
Maradj, ó, áldott Megváltó,
Ne hagyj el sohasem;
Ha velem vagy, elérem a partot,
S boldogan megpihenek.
A szél és a víz enged szavának:
„Légy nyugodt!”
Tomboljon vihar a tengeren,
És támadjon démon vagy bármily sereg,
A hajót nincs víz, ami elnyelje,
Mert ott pihen mindenek Mestere.
És mind megtartja e parancsot:
„Légy nyugodt, légy nyugodt!”
És mind megtartja e parancsot:
„Ó, légy nyugodt!”
Szöveg: Mary Ann Baker, kb. 1874
Zene: H. R. Palmer, 1834–1907
