1. Talán nem zord, magas hegyek köztVagy viharos tengeren,Talán nem távoli harcmezőnLesz rám, Uram szükséged;De ha szelíd hangodon engem hívsz,Uram, feléd nyújtom kezem,És legyen bár ismeretlen az út:Megyek, ahová Te vezetsz.
Megyek, ahová Te vezetsz, Uram,Hegyre, völgyre vagy tengerre,Azt mondom, mit Te akarsz, jó Uram,Mit Te kívánsz, én az leszek.
2. Talán egy pár kedves szó lesz az,Mit Jézus ma tőlem vár;Talán eltévedt bárányaitTerelem vissza Hozzá.Bár sötétben visz utam, nem félek,Míg mellettem vagy, jó Uram,Örömmel visszhangozom szavadat:Azt mondom, amit Te akarsz.
Megyek, ahová Te vezetsz, Uram,Hegyre, völgyre vagy tengerre,Azt mondom, mit Te akarsz, jó Uram,Mit Te kívánsz, én az leszek.
3. Tudom, számomra is van egy helyA föld széles mezején,Hol munkálkodhatok mindennapKegyelmes Megváltómért.Rád bízom az életem, jó Uram,Mert ismerem szereteted;Alázatos szívvel követlek én:Mit Te kívánsz, én az leszek.
Megyek, ahová Te vezetsz, Uram,Hegyre, völgyre vagy tengerre,Azt mondom, mit Te akarsz, jó Uram,Mit Te kívánsz, én az leszek.
Szöveg: Mary Brown, 1856–1918
Zene: Carrie E. Rounsefell, 1861–1930