Himnuszok, no. 142
Drága a Pásztor szívének

1. Drága a Pásztor szívének Nyájának minden juha; Drága az Ő szeretete, Drágább, mint a színarany. Drága a Pásztor szívének Az elveszett bárány is; Elmegy Ő érte a hegyre, Ha kell, a mély völgybe is.

Étlen–szomjan tévelyegnek, Reszketve a pusztában. Sietve megmenti őket Visszahozva nyájába.

2. Drága a Pásztor szívének Nyája minden báránya. Eltévedt néhány a nyájtól, Étlen–szomjan, átfázva. Nézd, keres már a Jó Pásztor; Elveszett bárányt kutat, Akiért nagy árat adott – Örömmel hozza vissza.

Étlen–szomjan tévelyegnek, Reszketve a pusztában. Sietve megmenti őket Visszahozva nyájába.

3. Drága a Pásztor szívének A „kilencvenkilenc” mind. Drága a tévelygő egy is, Árván a pusztában, kint. Halld, Ő könyörögve szólít, Gyengéden esedezik: „Keresd meg az elveszettet, Távol a karámtól, kinn!”

Étlen–szomjan tévelyegnek, Reszketve a pusztában. Sietve megmenti őket Visszahozva nyájába.

4. Zöld legelők hívogatnak, Édes vizük oly csendes. Urunk, boldogan ezt mondjuk: „Megtesszük, áldott Mester! Tégy minket hű pásztorokká, Adj igaz szeretetet; Küldj ki a pusztába minket Keresni, ki elveszett.”

Étlen–szomjan tévelyegnek, Reszketve a pusztában. Sietve megmentjük őket Visszahozva nyájába.