1. Az evangélium fényét
Bárki megérezheti,
És aki másokat megbánt,
Jaj annak, ha ezt teszi!
Ne ítélj, hogy ne ítéltess,
Jézus tanácsolta ezt;
Amilyen mértékkel mértek,
Néktek is majd úgy mérnek.
Áldott Jézus, vezess vissza
Mennyei otthonunkba,
Hol majd Téged dicsőítünk
Együtt az angyalokkal.
2. Alázatra intett Jézus,
Mert csak Ő ítélkezhet;
Hogy tiszták és szentek legyünk,
Mindenkit szeretnünk kell.
Állandó munkát igényel
A hű engedelmesség;
Ha szeretet él szívünkben,
Megtesszük, mit Urunk kér.
Áldott Jézus, vezess vissza
Mennyei otthonunkba,
Hol majd Téged dicsőítünk
Együtt az angyalokkal.
3. Egyszer azt mondtam: „Barátom,
Szálka van a szemedben.
Hogyha te a testvérem vagy,
Hadd vegyem ki belőle!”
És csak később vettem észre,
Én sem láthattam tisztán:
Szégyenkezve fedeztem fel
Szememben a gerendát.
Áldott Jézus, vezess vissza
Mennyei otthonunkba,
Hol majd Téged dicsőítünk
Együtt az angyalokkal.
4. Ha szeretem a testvérem,
És a szálkát kihúznám,
Akkor felragyog előttem
Fényesen az igazság:
Eddig gyakran megfeddtem mást
Egy apró kis szálkáért;
Jaj, bárcsak saját gerendám
Könnyeim eltörölnék!
Áldott Jézus, vezess vissza
Mennyei otthonunkba,
Hol majd Téged dicsőítünk
Együtt az angyalokkal.
5. A szeretet meggyógyíthat,
Tisztánlátást csak ez ad.
Testvérem hibáját látva
Nem mindig volt igazam.
Jézus szeretete átjár,
S nem lesz többé ily hibám;
Mert semmiség egy kis szálka,
Hisz látom a gerendám.
Áldott Jézus, vezess vissza
Mennyei otthonunkba,
Hol majd Téged dicsőítünk
Együtt az angyalokkal.
Szöveg: Eliza R. Snow, 1807–1887; refrén: M. E. Abbey
Zene: Charles Davis Tillman, 1861–1943
